Lőcsei városháza

A VÁROSHÁZA

Lőcse városa a 13. században keletkezett, a tatárjárás után. A IV. Béla által betelepített szepesi szászok (zipszerek) legfontosabb településévé vált. A város 1321-től árumegállító joggal rendelkezett, erősítve a város kereskedelmi szerepét. A városban 40 céh volt, ami mutatja, hogy igazán gazdag településnek számított. A város falai 44 hektárnyi területet vesznek körül, a kora újkori Magyarország egyik legjelentősebb települése volt Lőcse. A város központjában, a zipszer településekre jellemzően téglalap alakú főtér található. Itt építette fel a város a városházát a 14. században, gótikus stílusban. Ez az épület 1555-ben leégett, és még egyszer 1599-ben. A város lakossága új, a régebbinél nagyobb városházát épített, amit 1615-ben fejeztek be és a mai napig látható. Az árkádos-erkélyes épület századokig állt változatlanul, míg Schulek Firgyes építette a második emeletet 1893-1895 között. Ekkor kapta meg az épület a jellegzetes, tetőből kiemelkedő díszes emeletrészét.

Az épülethez szervesen kapcsolódik az 1651-ben emelt harangtorony, amelyet a 18. században barokk stílusban építettek át. A toronyban lévő harangok több, mint 300 évesek.

A történelmi városháza Lőcse szabad királyi város gazdagságának és hatalmának jelképe volt. Itt határozott a választott városi tanács a város és annak lakosai sorsáról.

A városháza külső falán látható 17. századi óriási allegorikus freskók az öt polgári erényt ábrázolják: a mértékletességet, az elővigyázatosságot, a derekasságot, türelmet és az igazságosságot, persze mindezt latin felirattal – nőalak képében. Mindehhez egy felirat is társul: „A békében a városok kivirágzanak, a háborúban hanyatlanak”

Az első emeletén, a gótikus nagyterem egyik ajtaján láthatjuk Korponayné Géczy Juliannát, Jókai híres lőcsei fehér asszonyát. Tanácstermének falain polgármesterek és uralkodók arcképei lógnak

Épült: 1615
Stílusa: reneszánsz
GPS: N49°1'31'' E20°35'15''

ÉRDEKESSÉGEK

A lőcsei városháza épülete 2009 óta a Világörökség része

A városháza mellett található az 1600-ban épített szégyenketrec, amit 1850-ig használtak, leginkább csapodár nőket zártak be oda

Lőcsét híressé tette Jókai Mór, a lőcsei fehérasszony című könyvével, amely valós eseményeken alapszik. A főszereplő Korponayné Géczy Julianna ármánykodásának köszönhetően kerül Lőcse labanc kézre. De a balga nő is megkapja a büntetését, lefejezik. Nos, a valóságban is élt a hölgy és valóban folytatott levelezést az ostrom alatt a császáriakkal, de nem az ő ármánykodásának köszönhetően esett el a város. S a hölgyet valóban, 1714-ben Győrben lefejezték, de nem szerelmi ügy miatt, hanem mert hazaárulással vádolták. A hiteles képe megtekinthető a lőcsei városházán, valamint a Szépművészeti múzeumban.

Lőcse városa 2014-ben hivatalosan is rehabilitálta Korponayné Géczy Juliannát, a lőcsei fehérasszonyt. Az erről szóló iratot a család leszármazottai át is vették nagy ünnepség keretében.

A másik híres történet Mikszáth Kálmán tollából való – A fekete város. A lőcsei cipszerek (szászok) és a Görgey család közti viszályt meséli el a könyv, amiből 1972-ben tévéfilmsorozat is készült, valós helyszíneken forgatva.

SZÁMOK

Lőcse 573 méterrel a tengerszint felett található

A 16. században épült városfalak 44 hektár területet fognak közre, ez a kora újkorban az egyik legnagyobb volt Magyarországon

A várfalon lévő bástyák közül még öt látható

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close