A VILÁGHÍRŰ BUDAPESTI OPERAHÁZ NEM LEHETETT NAGYOBB MINT A BÉCSI

A Magyar Állami Operaház a világörökség része

Hosszú vita után a Podmaniczky Frigyes által felajánlott telken, és Ferenc József császár adományából indult meg a budapesti Operaház megépítése 1875-ben. Az épületre 1873-ban írtak ki pályázatot, amelyet Ybl Miklós nyerte meg (1874).

Az építkezés lassan haladt, egy évre fel is függesztették, végül maga Tisza Kálmán miniszterelnök felügyeletével 1884-re készült el az épület. Podmaniczky báró ragaszkodott a magyar és a monarchiabeli cégek, iparosok, művészek alkalmazásához. Az épület átadása óta mindvégig operaként funkcionált. A kezdeti sikertelenséget a Mahler nevével fémjelzett fénykor (1888-1891) követte, de a két világháború közötti újabb, Márkus-Radnai korszak is sikeresnek számított. A második világháborúban alig sérült az épület, ezért már 1945-ben újraindultak az előadások. Hivatalosan 1950-ben keresztelték át Magyar Állami Operaházzá.

A mai napig Budapest egyik legismertebb épülete, minden évadban számos turista vált jegyet az előadásokra. A főbejárat mellett Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobrai, felettük peig a négy múzsa szobra látható. A homlokzatot főpárkány koronázza, amelyen tizenhat híres zenesszerző szobra kapott helyet. Az épületben kiemelkedő látványosságainak számít a főlépcső, a Székely-terem és az előcsarnok (foyer) is.

Az épület helyszíne: Budapest
Épült: 1875-1884
Tervező: Ybl Miklós
Stílusa: neoreneszánsz
Az épület koordinátái: é. sz. 47° 30′ 09″, k. h. 19° 03′ 31″
Méretarány a Mini Magyarországban: 1:50

TUDTA?

Állítólag Ferenc József csak úgy engedélyezte az építési tervpályázat kiírását, hogy a budapesti Operaház épülete nem lehet nagyobb, mint a bécsi.

Ybl Miklós győztes pályázata 20 ezer forint jutalommal is járt.

1884. szeptember 27-én, a megnyitón – Ferenc József jelenlétében, de Sisi nélkül – a Bánk Bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányt és a Lohengrin első felvonását játszották, a karmester Erkel Fernc volt.

A munka során Ybl annyira fellelkesült, hogy a rézkilincsek, fogantyúk, falikarok mintáit is maga tervezte. Sőt, az épület homlokzatánál álló világítótesteket is külön ide tervezték.

Podmaniczky is annyira lelkes volt, hogy egy alkalommal maga is beállt a kőművesek közé maltert keverni, hogy „meggyorsítsa” az elhúzódó építkezést.

A villanyvilágítást csak 1895-ben vezették be az Operaházba, addig gázzal világítottak és mivel nehéz volt fel- és leengedni, ezért sohasem oltották el az előadások alatt teljesen, így mindig félhomály volt az épületben.

Az épületnek csak a homlokzata és a kétoldali kocsialáhajtói készültek kőből, az Operaház többi része téglából épült.

Az első korszerűsítésre 1912-ben került sor és mivel a II. világháborúban alig sérült meg az épület, azt csak 1950-ben renoválták.

Jelenleg az Operaház társulatához tartozik a Magyar Nemzeti Balett és az Erkel Színház is.

A mai társadalmi élet egyik kiemelt eseménye az Operabál, ahol közszereplők is rendszeresen megjelennek.

Az oldalbejáratok mellett két Szfinx szobor látható, ilyen alkotás Budapesten másutt nem látható.

Az eredeti – sóskúti kőből készült – homlokzati szobrok elporladtak, ezeket újakkal helyettesítették, amelyeket már süttői kő felhasználásával készítették.

A belső festmények nagyrészt Than Mór és Lotz Károly alkotásai, de az előcsarnokban találkozhatunk Feszty Árpád kilenc képével is, a Székely-teremben pedig Székely Bertalan freskója látható.

Az 1950-es évek elején az addigi aranyzöld bársonyfüggönyöket meggypirosra cserélték.

AZ OPERAHÁZ SZÁMOKBAN

Magassága: 50,69 méter

Hosszúsága: 113,22 méter

Szélessége: 59,06 méter

Alapterülete: 5.383,2 négyzetméter

A színpad: 634,55 négyzetméteres

Eredetileg 1200 ülőhely volt az épületben

A 30 mázsás bronzcsillár Mainzban készült, de ezt lecserélték, a jelenlegi, 2,1 tonnás csilláron 220 égő található

A páholysor háromemeletes

FILMEK, TÖRTÉNETEK, AMELYEKBEN SZEREPEL