Pozsonyi vár

A VÁR

A vár helye már a kőkor óta lakott terület. Az első erősséget a kelták emelték a Kr. e. 1. században. A rómaiak is használták az dombot, erről tanúskodnak a XIV. légió itt talált pecsétei is. A népvándorlás után a 9. században fával megerősített földvár állt a dombon, ezt a szlávok építették. Az ekkor emelt ovális alaprajz majdnem teljesen megegyezik a később emelt vár alaprajzával. Ebben az időben épült egy háromhajós bazilika is, melynek feltárt maradványai láthatóak. A vár első írásos említése 907-ből való, ekkor került a magyarok birtokába. A 11. században királyi vár volt, jelentősen megerősítették, új templomot is építettek, sőt káptalani iskolája is volt. Jelentős erősség volt, amely cseh, német ostromoknak is ellenállt. Több királyunk tartózkodott falai között, például Salamon, aki több évig élt itt. Ekkor épült az első királyi palota a vár déli részén. 1189-ben I. (Barbarossa) Frigyes császár időzött is, itt gyűltek össze a keresztes hadak. Sikeresen állt ellen a tatár hadaknak is. A tatárjárás után jelentős átalakítások kezdődtek, hatalmas lakótornyot emeltek a palota helyén, és egy őrtorony is épült a lakótorony mellé, ez – átépítve – ma is látható, Koronatoronyként ismert. A vár a 13. század végi belső harcokban is komoly szerepet játszott, III. András 1296-ban a vár alatti várost,

Pozsonyt szabad királyi várossá tette, a vár 1312-től Károly Róbert kezében volt.

A pozsonyi vár első aranykora Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt volt. Kedvező fekvése miatt a sokat utazó király magyarországi székhelyévé tette, külső várfalakat építtetett, két ágyúbástyát, melyek közül az egyik ma is látható és szép kilátása miatt Lugisland-nak nevezik. Ekkor épült az ún. Korvin-kapu, amit a népnyelv, tévesen, Mátyás királynak tulajdonít. A vár átépítésekor reprezentatív palota is épült, belső udvarú, négyszárnyú, szabálytalan rombusz alakú, gótikus stílusú palota-együttes, melynek Dunára néző oldala volt a magyar király rezidenciája. A palota biztonsági okokból mély árokkal volt körbevéve, ennek egy része ma is látható a várban. Ekkor fúrták az első kutat a várban. A pozsonyi vár volt a színhelye több országgyűlésnek is.

Zsigmond halálával az építkezések nem folytatódtak, utódai nem fordítottak figyelmet a várra, egészen 1526-ig. A mohácsi csata után a koronaékszereket és a királyi kincstárat szállították a várban, majd 1531-től, az ország kettészakadása miatt, fokozatosan ide költöztek az egyházi és közintézmények is. 1536-tól a város és a vár volt a Királyi Magyarország fővárosa, itt ülésezett a rendi országgyűlés, itt volt a királyi koronázás is.

A vár nem felelt meg a megnövekedett igényeknek, I. Ferdinánd parancsára Pietro Ferrabosco irányításával egy reneszánsz palotaegyüttes került kialakításra a várban, a Zsigmond-féle palota átépítésével. (1552-1562) A 16. század végén a Pálffy család lett a pozsonyi várkapitány és főispán. Az ő vezetésükkel további épületek épültek a várban, pl.: a fegyverraktár. 1608-tól a magyar korona hivatalos őrzési helye a Koronatorony volt.

A 17. század eleji harcok igen megrongálták a vár épületeit, 1635-1649 között a teljes várat felújította Pálffy István. A kora barokk stílusú tervek Giovanni Batista Carlone munkái. Ekkor jött létre a mai is látható palotaegyüttes, amelyre még egy emeletet húztak, valamint ekkor épült a palotához két új torony is. Jelentős belső átalakítások is zajlottak. A török veszély miatt a vár erődrendszerét is felújították, átalakították, ágyúállások, bástyák épültek. Az építkezések a török-kor elmúltával is folytatódtak, ekkor épült a kaszárnya, a Lipót-kapu és a Bécsi-kapu.

A vár másodvirágzása Mária Teréziához kötődik, akinek megválasztása a pozsonyi várban volt. Hatalmas előkertet, díszlépcsőt építettek és a palota belső terét is jelentősen átalakították. Ekkor alakították ki a Dísz teret is. 1767-ben építették a várfalra merőleges Lovardát, valamint Mária Terézia személyes óhajára a kispalotát, amit a népnyelv a 20. századtól Terezianumként emleget. A vár lakója Albert herceg volt, aki Magyarország helytartójaként 1766-1780 között élt a falak között feleségével. A város híres szülötte Kempelen Farkas tervei alapján szivattyúrendszer épült, megoldva a vár akut vízhiányát. Ez volt a vár fénykora. Jelentős társasági élet zajlott, neves művészek munkái kerültek a felújított palotába.

A vár szerepe és jelentősége II. József alatt jelentősen megváltozott. A „Kalapos Király” elszállíttatott minden értéket a várból (Bécsbe), valamint a Szent Koronát Budára helyeztette át. Ez jelentette a vár csillogásának, aranykorának végét. A várpalota is új szerepet kapott, papnevelő főszemináriumot alakítottak ki a falai között. A király halála után ez az intézmény is elköltözött (Nagyszombatra), a vár jelentősége megcsappant. 1802-ben Pulszky ezredes tervei alapján a várat és a palotát kaszárnyává alakították át. A franciák kétszer is elfoglalták, de a legnagyobb csapás az 1811. május 28-án kitört tűz volt, ami teljesen tönkretette a palota épületét. A vár szerepe, csakúgy, mint Pozsony városáé egyre csökkent, leginkább kaszárnyaként, börtönként funkcionált. A 19 század végére végromlás szélére került a vár. Trianon után Csehszlovákia részévé vált a település és a vár is. A Csehszlovák kormány a teljes várdomb lerombolását is fontolgatta, ezt azonban a II. világháború kitörése megakadályozta. A háború alatt több találatot kapott a vár. A kommunizmus alatt, 1953-54-ben Alfred Piffl professzor vezetésével megkezdődött a vár és az épületeinek teljes körű helyreállítása. A vár 1961 óta nemzeti kulturális emlékhely. A felújított vár beírta nevét a legújabbkori történelembe. 1990–92-ben a várban (a Luginsland bástyával merőlegesen elhelyezkedő épületben) volt Cseh-Szlovákia elnökének, Václav Havelnek a kihelyezett hivatala. 1992. szeptember 1-jén a Lovagteremben írták alá a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. 1993-ban a vár lett a Szlovák Köztársaság első elnökének, Michal Kovácnak a hivatalos székhelye. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az elnöki hivatal számára nem megfelelőek a körülmények, így az elnöki székhely a városba költözött.

ÉRDEKESSÉGEK

A pozsonyi vár első írásos említésére azért került sor, mert a vár előtt vívták meg a magyarok a Keleti Frank Királyság ellen. A magyar győzelemmel vált biztossá a magyarság nyugati határvidéke, 1030-ig nem érte nyugatról támadás a magyarságot

A pozsonyi várban szolgált Búvár Kund, alias Zotmund vitéz, aki az 1051-es német támadás idején megfúrta a németek Dunán horgonyzó hajóit

A vár várnagya volt a „valódi” Toldi Miklós is a 14. században

Mátyás állítólag annyira nem kedvelte a várat, hogy pozsonyi tartózkodásai idején a városban szállt meg

A várban zajlott le 1741. szeptember 11-én a híres jelentet, mikor Mária Terézia a magyar rendek segítségét kérte a poroszok ellen. Több száz magyar torokból harsant fel: Vitam et sangvinem! (azaz Életünket és vérünket!) A rosszmájúak szerint azonban néhányan azt is hozzátették: „sed avenam non!”, azaz: de a zabunkat nem.

A legenda szerint az 1811 május 28-i tűzvészt a hazájukból elhurcolt itáliai katonák okozták, mert haza akartak menni – erre nincsen bizonyíték, a felállított bizottság ugyanis nem tudta megállapítani, mi okozta a tüzet, ami hatalmas volt, nem csak a vár, hanem a Váralján 69 ház égett el, 9 halálos áldozatot követelve. 1608-ban az országgyűlés megerősítette a királyi koronának és a többi koronázási ékszernek a várban való elhelyezéséről szóló döntést. Az uralkodói jelvényeket a

Koronatoronyban helyezték el, a várpalota első emeletének megfelelő szinten. A termet a nádor, valamint három egyházi és három világi méltóság pecsétje biztosította. Az uralkodói jelvények védelméért két, a nemesek soraiból választott koronaőr volt a felelős. Az ékszerek körüli őrszolgálatban előbb 60, majd 1625 után 100 katona váltakozott, ebből 50 magyar (a rendek képviseletében), 50 pedig német (az uralkodó képviseletében) volt.

A várhoz tartozó Terezianumnak 61 szobája volt.

A várnak 1786 óta van villámhárítója

1849-ben a várban raboskodtak Kossuth Lajos gyermekei, gróf Batthyány Lajos és több tábornok felesége.

A vár börtön jellegét megerősítik egyes részeinek nevei: Éhségtorony, kínzókamra

SZÁMOK

A vár a Duna bal partján található 85 méteres dombon terül el.

A vár területe ovális alakú, kb. 5,5 hektár

A tatárjárás után épült lakótorony 22x22 méteres volt, valószínűleg a magassága is 22 méter lehetett

A Zsigmond féle palota méretei: Az északi szárny 85,6 m, a déli 83,1 m (ebből 9,85 m a Koronatorony), a nyugati 77,65 m (ebből 9,9 m a Koronatorony), s a legrövidebb, a keleti szárny 60,1 m hosszú volt.

A Zsigmond által fúratott kút 84,5 méter mély volt.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close